Kár, hogy vége!

Miért kellett, hogy vége legyen,
miért nem kezdtük el soha?
Miért vagy nekem az egyetlen,
miért érzem, hogy ez csak egy csoda?

Lehunyom a szemem és téged látlak
látom gyöngyöző két szemed.
Még minden nap visszavárlak
leélném veled az életet.

Miért bíztam benned végig,
miért hittem, hogy más vagy?
Miért kiáltok most az égig,
miért engedlek át másnak?

Ellöklek most magamtól,
pedig ölelnélek végig!
Már lemondok a szavakról,
mert csak a szivemet tépik.

Irta : Maia